331. Ismerjük meg egymást

Még jóóó pár napja kaptam egy meghívást erre a bejegyzésre az Mc's Nail Island blog írójától. Gondolom már sok helyen láttatok különböző bejegyzéseket a bloggerinákról, amelyeket én is nagyon szívesen olvastam, így gondoltam miért ne tennék eleget ennek a felkérésnek. 

Szabályok:

1. Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.

2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.

3. Pécézz ki hét embert, nevezd meg, és linkeld be őket a blogodba.

4. Értesítsd őket a kipécézésről hozzászólásban a blogukon.

Az első két pontot maradéktalanul teljesítem, de mivel már annyian kaptak meghívást, és oly sokan meg is írták ezt a bejegyzést, így én most nem jelölnék meg külön senkit (és kihagyni sem szeretnék senkit). Akinek kedve van azonban most meghívást kap tőlem, és nyugodtan írja meg ezt a kis szösszenetet magáról! :)

Hét dolgot kapásból összeszednie az embernek saját magáról nem is olyan könnyű, mint ahogyan elsőre gondolná. Én is így vagyok ezzel, mivel szeretnék olyan tényeket közölni magamról, amelyek érdekesek lehetnek. Ez nem zárja ki azt, hogy ezek csak NEKEM tűnnek annak, de remélem azért szívesen fogadjátok. Vágjunk is bele!

1. Kezdjük máris egy extrém dologgal. Gimnáziumban kifejezetten szerettem az elvetemült külsőt. Volt két oldalt kiborotvált hajam, a fülcimpámon már nem igazán volt szabad hely, és volt rajta egy centis lyuk is. A hajszínemet rendesen váltogattam, volt szőke-fekete-pinkes lila, narancsos, pink csíkos, gesztenye barna, és most vadszilva. Összesen 8 piercingem volt. Az orromban középen kétszer is, a felső ínyfékemben is kétszer, az alsóban is volt, a nyelvfékemben is, és a csípőmnél két oldalt 1-1. Amelyek a fülemben voltak keresztül-kasul, azokat már nem is számolom annak. Eléggé elvetemült időszak volt, de ez kellett a jellemfejlődésemhez. :D

2. Reggelenként jóval előrébb állítom az ébresztőórámat. Tudom, ez nem egészséges, hogy mindig szundizok, de így tudok csak valami életet verni magamba. Első szundinál megnézem milyen idő lesz aznap, és a következő 2-3-4-nél kitalálom mit veszek fel. Nem tudom nem nevetni magamon. :D

3. Ha már itt tartunk. Akárhol, akárhogya, akármilyen hülye kérdéssel, cselekedettel képes vagyok leégetni magamat, utána pedig annyira zavarba tudok jönni, hogy csak nevetek. Vagy épp vihogok. Ahhoz mondjuk már tényleg cikinek kell lennie a helyzetnek. Ha elesek, ha lefulladok a kocsival, ha leiszom magam, stb. Csak nevetek. Bár ha jobban belegondolok, ez a mögöttem haladót (autóval) eléggé idegesítheti, de én minek húzzam fel ezen magam?

4. A kávé, energiaital naaaagyon ritkán kelt életre. Van olyan, hogy megiszok valamelyikből egyet, és utána olyan mélyen alszok, hogy csak na. Persze ha egy fél literes kávéról, vagy egymás után több cappuccinoról van szó, az más. Akkor nagyon felpörget, és a saját gondolataimat nem érem utol. Ettől függetlenül mindkettőnek nagyon szeretem az ízét, és szívesen iszom, naponta akár többet is (jó elosztásban), mert akkor is tudok jól aludni.

5. Alvás. NAGYON nehezen lehet felkelteni. Az egyetemi évek alatt a brutális kollégiumi éjszakai élet mellett annyira jól megtanultam ehhez alkalmazkodni, hogy bombát is robbanthatnának mellettem. Gyakran kaptam reggelenként olyan kérdéseket barátnőmtől, hogy hallottam-e, felkeltem-e, nem lehet ezt elviselni, én meg csak pislogtam. Azonban, ha tudom, hogy fel kell kelni, akkor az agyamat beállítom erre az óra mellé is, és gyakran magától kipattan a szemem (persze az ébresztés előtt 1-2 perccel. Akkor is visszanyomom a szundit.). Még egy érdekesség. :D Gyakran tudok úgy elaludni, hogy másnap reggel ugyan abban a pozícióban kelek fel. 

6. Elmondhatatlanul szeretem az állatokat, az illatokat, és a természetet. A 3. nagypapám nekem David Attenborough. A kazettás polc 70%-át az ő filmjei tették ki, és máig szívesen megnézem akármelyiket. A Sivatagi show szintén nagy kedvencem, na azt a kazettát már nem lehet lejátszani, mert rongyosra néztük. Naponta 5-ször. Talán a legnagyobb álmom, hogy a Föld lehető legtöbb pontjára eljussak. Ehhez nagyon ragaszkodok. :) Jöhet a palaui medúza tó, Madagaszkár, Afrika minden egyes szeglete, ugyan így Észak- és Dél-Amerikáé is, de még Ázsia is jöhet. Persze nem utolsó sorban Ausztrália, bármikor képes elvarázsolni. Európa is érdekel, itt is amit lehet látni szeretnék. De az elsődleges úticél akkor is a San Diego Zoo, ami a világ legnagyobb állatkertje. :)

7. Ha lehetőségem lenne cserére, vagy akármilyen útra, hogy elérjem a másik álmom, abban a pillanatban lépnék, és mindent otthagynék, ahol van. Sokáig vihar-, vulkán-, tornádókutató szerettem volna lenni. Minden természeti katasztrófa úgy vonzz, mint a mágnes. Szerintem a maguk módján csodálatosak. Villámokat rendszerint a radiátoron ülve bámulom egy ablakból. Elvarázsolnak. :) 

Egy pszichológus biztos furcsa következtetéseket vonhat le rólam, de én így érzem magam kereknek, és egésznek. Nyilván változni fog bennem sok minden, viszont boldog vagyok, amiért ezzé váltam, ami most vagyok. Mindenkinek ezt az érzést kívánom!

Remélem szívesen olvastátok ezeket az apróságokat rólam, én mindenesetre nagyon jól szórakoztam! :D

Ha ti is megírtátok, linkeljétek be! :)

Maria

Facebook   |   Ask.fm   |   Bloglovin   |   Twitter   |   Pinterest   |   Instagram